Teának valójában csak azt a főzetet nevezhetnénk, amelyet a teacserje leveleiből készítenek, de a köznyelv így nevezi a gyümülcsből, ill. gyógynövényből főzött italokat is. A teának 3 változatát ismerjük: -a zöld, -a fekete, -és az oolang teát, melyeket valójában ugyanabból a növényből állítanak elő. Az, hogy a piacra végül is milyen tea kerül, attól függ, hogy a tealevelet fermentálják-e és ha igen, mennyi ideig. A zöldet egyáltalán nem, a feketét sokáig fermentálják, az oolang pedig a 2 között helyezkedik el.

/A fermentáció egy biológia eljárás, ami igazából erjesztést jelent. Hazánkban a szénakészítés során azt a sokszor megénekelt jellegzetes, édes szénaillatot a természetes fermentáció során éri el a lekaszált fű.../

Egy csésze egészség

A tea számtalan olyan anyagot tartalmaz, amely segít megelőzni különböző betegségek kialakulását. A legfontosabb talán a tea antioxidánsai, melyek megkötik a szervezetben elszabaduló- a rák kialakulásáért felelős - szabad gyököket. De nem elhanyagolható a zöld tea anyagcsere-serkentő és így zsírégető hatása sem.

(Nem véletlen, hogy Kínában nem csak italként fogyasztják a tea zöld fajtáját, de ételekbe is keverve csökkentik általa az elhízás veszélyét.)

Ráadásul a tea kémiai összetevői stimulálják az immunrendszert, nem csoda, hogy megfázás esetén azonnal forró, illatos tea után vágyunk.

Különc angolok

A teákat a Föld minden részén fogyasztják, ám az egyes térségekben nagyon komoly hagyomámy alakult ki az évszázadok során. A kínaiak például kicsi kancsókban lévő forró vízbe áztatják a teafüvet, az oroszoknál honos a vízforraló edény, a szamovár, az arab népek többnyire nagyon tömény, nagyon édes főzetet isznak parányi csészéből, ám a legkülönösebbek talán mégis az angolok: ők minden külön ízesítés nélkül, tejjel isszák a - természetesen erős fekete - kávét.

Gőzölgő harmónia

A tea talán az egyetlen olyan ital, amelynek szerepe nemcsak a közösségi együttlét során jelentős, hisz a teázásnak magányosan is megélhető, élvezhető szertartása is lehet. A lényeg a jó minőségű tealevél, a megfelelő hőmérsékletű víz, mint például az agyag- vagy porcelánkanna, az apró csésze, na és persze az idő, amelyet a teázás alatt  végre csak magunkra szánhatunk.

/Szerző: K. Tini, Vital m./  

(U.I. Ezt én gépeltem be ide egy magazinból és a képeket is én kerestem hozzá, úgyhogy légyszio ne koppintsátok le! )